Hát ma este lesz a nagy nap: két hét után megint műsorban. Persze az elmúlt hét sem telt el sérülések nélkül egy kisebb térden landolás után - amikor is berepültem a díszletek közé – sikerült egy még kellemetlenebb sérülést is összeszednem. Éppen egy nagyon bonyolult, de rendkívül látványos elemet gyakoroltunk a partneremmel. A hátára vett mint egy batyut majd előre egyenesen kifeszítettem a lábamat és hátra hajolva a kezemmel végigsimítottam a jeget….igen ám, de a megállást sajnos nem dolgoztuk ki, így véletlenül rácsúszott a kezemre, igen a korcsolyával, képzelhetitek, horror volt…. Óriási szerencse, hogy nem kellett varrni csak speciális tapaszokkal letapasztani, így nagyon gyorsan gyógyulnak a sérülések, és persze az is szerencse, hogy a bal kezem volt az útjában a korinak.

Ma este latin est lesz és két kürt futunk. Remélem a sérüléseim ellenére a maximumot sikerül kihozni magamból, igyekszünk nagyon! Szurkoljatok!

Tovább »

Hogy milyen is volt múlt hét pénteki kűr? Hát nekem ez volt eddig a legnehezebb, eléggé lemerültem a múlt hétre, olyannyira, hogy infúziót is kapok, hogy erősödjek, és sajnos a csütörtöki éjszakám is nagyon rosszra sikeredett.
Történt ugyanis, hogy kiengedtem a két cicámat az erkélyre, mivel, hogy szükségük van a levegőzésre. Egyszer csak látom, hogy már csak egy cica van erkélyen a másiknak nyoma veszett…az első ijedtséget leküzdve nekiindultam az elkódorgott állatkám keresésére, aki kihasználva a sötétséget és a kertben lévő bokrokat annyira elbújt, hogy nem is találtam rá. Azzal a tudattal lefeküdni, hogy a szobához szokott kedvenced kint vacog a hidegben és nem a megszokott párnájára hajtja álomra a fejét szörnyű érzés. Nem is tudtam sokáig aludni, és rám egyáltalán nem jellemző módon reggel 6-kor már talpon voltam és a kis szökevény keresésére indultam. Álmosan, harmatosan és nagyon megijedve találtam rá a kertben, szerencsére nem próbált szerencsét kerítésen kívül. Kiszedtem belőle a rátapadt három kullancsot és megnyugodva, defáradtan jutottam el a stúdióba.
Érthető, hogy nem hoztam a szokásos bódisylvis lendületet, de szerencsére ti szurkoltatok nekünk így ezen a héten sem nekünk kellett párbajozni, aminek most duplán örültem és szombaton végre kialudhattam magam. Nagyon köszönöm a szavazatokat!!!

Tovább »

Operabál

Igazából megint nem voltam elragadtatva a rendezvénytől, pedig sokkal jobb helyen ültünk, a nagyteremben és legalább volt levegő, a pezsgő színű Versacce ruhámat Milánóban újítottam be külön az alkalomra, és sok kedves ismerőssel többek között Laky Zsuzsival is találkoztam, de azt hiszem ezeket a kiöltözős bálokat nem nekem találták ki. Ilyen helyen nem tudod magad elengedni. Ha lehet választani egy kerti grillezés vagy az Operabál között, biztosan az előbbit választom. Igaz nem februárban….

Shakiara koncert tetszett, jó hangulatú volt. Ami nekem nagyon bejött az Shakira hastánc tudása, fantasztikus a csaj és nagyon klassz volt, hogy amikor hastáncolt még tíz hastáncos kísérte. El is határoztam, hogy megtanulok hastáncolni.

Tovább »

Már nagyon izgulok a pénteki kűr miatt, harmadiknak fogunk táncolni és rózsaszínpárduc jelmezben leszek. Igyekszünk egyre nehezebb, technikásabb elemeket belehelyezni a gyakorlatunkba és persze a show elemeket is turbózzuk és még színészkedni is kell a jégen. Remélem nagyon fog tetszeni! Szavazzatok!

Most kezdem érezni, hogy picit fáradok, de szerencsére a bordarepedésem már kezd összeforrni és lidokain nélkül is tudok már edzeni, ami nagyon jó. És rengeteget eszem igaz sok kalóriát égetek is a hat hét órás edzéseken, a jégtánc annyira megdolgoztatja az alsótestemet, hogy a szokásos fitnesz edzéseimen már szinte csak nyújtok és felső testre dolgozom.

Egyébként a három kűrünk közül az utolsót szerettem a legjobban - az aprócska baleset kivételével – mert ez az előadási mód nagyon közel áll hozzám.

Tovább »

Hát meg volt az első élő adás. Nagyon izgultam és injekciót is kaptam a fájós hátamra, de megcsináltam, és szerintem a lehető legjobbat hoztuk ki magunkból, a partnerem is, és én is.
Meg is lett az eredmény, hiszen nem kell párbajoznunk ma este és csak mint megfigyelők veszünk részt a műsorban. Itt meg is nézhetitek a kűrömet és a bírálatot is!

Persze továbbra is nagyon izgulok! Szavazzatok rám! Olyan jó lenne, ha még nagyon sok táncot bemutathatnék a jégen!

És ez úton is nagyon-nagyon köszönöm a sok kedves, bíztató levelet, amit küldtetek!

Tovább »

Borabora folytatás....

A környezet nagyon szép a magas páratartalom miatt a nagyon búja a vegetáció tényleg olyan, mint a paradicsom.

Voltunk kvadozni az alig 40 km hosszú parton, Jeeppel bejártuk az őserdőt, kipróbáltuk a parachute sailingezést és snorkelingelve fedeztük fel a környék vizeit, a víz 32 fokos mintha habfürdő lenne, és itt is megnéztük a szigeteket felülről. Most már biztosan megtanulok helikoptert vezetni.

A legnagyobb élmény azonban a csillagos ég volt, amikor a hold már eltűnt a láthatáron rengeteg csillagot lehetett látni az égen, szinte alig volt ég csak a csillagok.

Mivel ez a szigetcsoport a legtávolabbi időzónába esik ezért itt tartott a legtovább a 2006-os esztendő, konkrétan 18 órával később koccintottunk, mint Magyarországon. Erre a szigetre az emberek nem bulizni járnak így a szilveszteri várakozás sem fergeteges parti keretén belül zajlott, éjfélkor koccintottunk felhívtuk a barátainkat, akik délután egy körül már éppen józanodtak és egy órakor, már aludtam is.

Sokat napoztam, olvastam pihentem, nagyon jó volt ez a kis szilveszteri kiruccanás. A harminc órás haza út kicsit fárasztó volt, és a csomagjainkat is újfent elhagyták, és itthon kicsit hiányoztak a pálmafák….

Kattints a galériához!

Tovább »

A szilvesztert meseszép helyen tölthettem Bora-bora csodálatos szigeteinek egyikén. Az út Tahitire ahol egy teljes napot töltöttünk 25 óra volt Budapest-Párizs-Los Angeles-Tahiti. Sajnos az Air France légitársaságnak köszönhetően a csomagjaink nem érkeztek meg velünk így Tahitin kénytelenek voltunk ruhavásárlással kezdeni a turistáskodást így aztán pálmafás bermudában és ingben hamar elvegyültünk a helyi lakosokkal talán csak a tejfehér bőrünk miatt buktunk le. Helikopterre is szálltunk ha már itt vagyunk és megnéztük Tahitit felülről is. Este egy népek különböző népek ételeit árusító téren vacsoráztunk, majd a megérkezett poggyászunkkal együtt tovább repültünk Bora-borára.

Bora-borán egy alig fél éve épült szállodában szálltunk meg a St. Registben. A szálloda tulajdonképpen vízre épült épületekből áll így saját volt saját stégünk és tengerre néző teraszunk, a szállodának itt-ott üveg alja is volt és a szobából lehetett nézni a halakat.

Kattints a galériára!

Tovább »

A karácsonyom szűkcsaládi körben zajlott Debrecenben. Anyuval, apuval, a nagymamámmal és az öcsémmel ünnepeltünk. Idén elmaradt a már – már hagyománnyá vált egészen apró dolgon való összezördülés, de nem maradtunk esemény nélkül így sem, hiszen a leves elfogyasztása után észrevettük, hogy a főétel csak nem akaródzik elkészülni, mivel elromlott a sütőnk. Így hát a félkész étellel átrohantunk a nagymamámhoz és az ő sütőjében fejeztük be a sütést. A rendhagyó ételkészítés után a szenteste nagyon hangulatosra sikerült…..

Tovább »

Nemrég jöttem vissza Marokkóból, ahova pihenni és felfrissülni mentem még az xmas hangulat kitörése előtt, és nem a nászutamon voltam, ahogy azt a Sorry magazin állítja!
Még soha nem jártam itt és azt már biztosan említettem, hogy nagyon szeretem az arab országokat ezért is nekem nagyon bejött a város a Medina szűk sikátoraival és az újváros forgalmas negyedeivel. Ennek ellenére a higiénia rajongóinak semmiképpen nem ajánlanám az országot, ahol simán előfordul, hogy egy rothadó húsdarab jön szembe veled az utcán….
Természetesen voltam szőnyegüzemben, ahol gyönyörű szőnyegeket szerettek volna velem megvásároltatni, de ellenálltam. Voltam sivatagi kiránduláson, ahol visszafelé zivatarba kerültünk a sivatagban! Azonban a legemlékezetesebb élmény az volt mikor helikopterrel bejártuk az Atlasz hegységet, hát az valami leírhatatlanul szép volt és hagyták, hogy odafele és visszafele is vezessem egy kicsit a koptert. El is határoztam, hogy leteszem a helikoptervezető vizsgát!
Képeket itt találjátok!

Tovább »

Írtam, hogy megyek Portugáliába, ugye? Na megvolt az utazás és nagyon jól sikerült! Bár eleinte kicsit szomorkodtam, hogy Hargitai Bea, aki az előző úton a partnernőm volt nem tud most velem tartani, mert Mexikóban sütteti a hasát. - Igen, jól látjátok, kicsit irigykedem:) De Pantinchin Edinával nagyon jól éreztük magunkat Portó városában. Meg kell mondanom nekem Portó jobban tetszett, mint Lisszabon, bár tudom, mert olvastam, hogy nem mindenki értett egyet a Lisszabonról alkotott véleményemmel…. Sajnos valódi városnézésre nem jutott időnk így csak akkor láthattuk tágabb környezetünket mikor a Kaszinóba mentünk illetve mikor a hotelbe visszajöttünk. Hiszen az idő nagy részében dolgoztunk, ami abból állt, hogy a Playboyos játékgép mellett pózoltunk és ha egy látogató gondolta akkor tudott velünk közös fotót készíteni, illetve mi ezt a képet dedikáltuk is neki. Képeket is raktam ki! Ja és a hajszínemmel kapcsolatban mindenkit szeretnék megnyugtatni, hogy csak kipróbáltam a szőke színt, de inkább maradok a mogyoróbarnánál!

Tovább »

Még a múlt héten jártam Milánóban, hogy felfrissítsem a téli ruhatáramat.

Igazán kellemes két napot sikerült eltölteni a városban. Meglátogattam a szokásos boltokat és szórakozóhelyeket is. Megint voltam az Armani által üzemeltetett vendéglőben és itt láttunk híres francia focistákat szupermodell feleségekkel. Na és persze buliztam is:-)

Az idei tél színei nálam a bézs, a fekete, a fehér és az arany. Vettem két nagyon édes mammutnak csúfolt csizmát hatalmasak, szőrösek, az egyik fekete, a másik fehér és én imádom őket. Természetesen volt dráma is bár most nem a repülőtéren vesztettem el a csomagjaimat, csak az útlevelemet hagytam a gépen, de szerencsére a személyzet megtalálta és utánam hozta. Ez úton is örök hálám nekik!

Tovább »

Kicsit eltűntem, pedig ez nem jellemző rám, de a mögöttem lévő időszak igen csak lekötötte az energiáimat és ezalatt a fizikai energiáimat értem főképpen. Készülök egy nagyon – nagyon fontos munkára és bizony, mint eddig most is maximalista vagyok. A legjobb formámat akarom hozni ezért aztán a Juhász Judit személyi edzőm által vezetett kemény napi edzések után még magánszorgalomból egy-két óra kardió edzést is nyomok. De azért be kell vallanom az eredmény már látszik. Hiába a kemény munkának mindig megvan az eredménye!

Tovább »

Életem első ejtőernyős ugrását anyunak köszönhetem. Az ő ötlete volt, és nem is annyira ötlete, mint inkább kívánsága, hiszen nagyon szerette volna leküzdeni a magasságtól való félelmét, és mi lehetne erre ennél is jobb terápia? Ugye, nem kell mondanom, nem kérettem magam, ahogy elhangzott a kívánság elkezdtem szervezkedni. Természetesen a szervezkedésemnek híre ment, így esett, hogy a Blikk és a Reflektor stábja is elkísért bennünket.

Tehát nem volt visszaút, ország világ előtt mégse mondhatja az ember, hogy akkor inkább mégsem ugrom! Ahogy azt írtam is, az első ugrás 3500 méter magasról történt. Egy pici géppel mentünk fel ide anyuval és két segítővel, hiszen képzés nélkül egyedül nem ugorhattunk, csak úgynevezett tandemugrást csináltunk.

Végülis nem csak anyu és én ugrottunk, hanem apu is felrepült, igaz egy másik gépről ugrott. A családból az öcsém is eljött, aki lentről figyelt minket.

Annyira megtetszett a dolog, hogy azóta ugrottam már mégegyszer, igaz most 3000 méter magasról.

Kattints a képre!

Tovább »

Hát a Playmate gála alapvetően jó volt, apróbb kényelmetlenségek voltak a szervezésben, de nem egetrengető hibák. Ami fura volt, hogy én nem találtam a mezőnyben egyetlen olyan lányt se, aki kiemelkedett volna a többi közül, akiben fókuszálódtak volna a Playmateséghez szükséges adottságok. Voltak okos lányok, voltak formásak, kedvesek, vagányok, de együtt…. Tehát el tudom képzelni, hogy a zsűrinek mennyire nehéz dolga lehetett mire kiválasztotta a győztest. Vikinek mellesleg nagyon sok nagyon jó tulajdonsága van és biztos vagyok benne, hogy megállja a helyét, mint 2006 Playmateje.

Tovább »

A nyarat búcsúztató ibizai hosszú hétvége úgy sikerült, ahogyan elterveztem: tökéletesen!
Az odaút zökkenőmentes és vidám hangulatú volt és még arra is maradt erőnk, hogy a megérkezés örömére csapjunk egy nagy házi(villa)bulit, majd utána elmentünk az Amnézia habpartijára.
Igaz arra gondoltunk, hogy csütörtökön kipihenjük az első este fáradalmait, de Sári Évit még hajtotta a lendület és Évinek nem lehet ellenállni ha bulizni akar. Így aztán a Bora-borában töltöttük az eredetileg pihenésre szánt délutánunkat és itt a legnagyobb meglepetésemre magyar fiúkkal találkoztunk (akik nagyon aranyosak voltak), majd innen mentünk át a Pachába, ahol a Deep Dish kihagyhatatlan-kötelező partiján táncoltuk le a maradék felgyülemlett energiánkat. Pénteken a Manumission évadzáró bulijával kezdtünk a Privilegeben és innen sikerült végre életében először Hargitai Beát átcsábítanunk a Space nevű helyre, ahol délig buliztunk. Összességében mindent megtettünk azért, hogy kibulizzuk magunkat és levezessük a nyár alatt felhalmozódott feszültséget!

Tovább »

Részt vettem az UIM Jet Ski Világbajnokság zárófutamán a tatai Öreg-tónál. Nagyon hangulatos volt a helyszín és nagyon jó volt a verseny is. A verseny előtt rendeztek egy média futamot, amin én is részt vettem, és csakúgy, mint a kisöcsém a fiúknál én is, a bronzérmet szereztem meg. Az eredményemre nagyon büszke vagyok, hiszen az időeredményem alig másfél másodperccel maradt le az ötszörös világbajnok eredményétől és időben jobbat futottam a fiúknál! A galériához kattintsatok a ide!

Tovább »

Ahogy arról az Újdonságokban már beszámoltam én is részt vettem az Európa Kaszinó megnyitóján. Ahol ott volt Noszály Sanyi, Polgár Kriszta, Dundika és Sári Évi is. Minket a Fáma Magazin szerkesztői hívtak meg a rendezvényre. Én nagyon jól éreztem magam, hiszen hazamentem Debrecenbe, és nagyon édesek voltak a környékbeli srácok, akik az épület előtt vártak bennünket, hogy közös fotót tudjanak velünk készíteni. A képekért kattints ide!

Tovább »

Hihetetlenül szerencsésnek érzem magam, hogy részt vehettem a prágai Madonna koncerten. Még most is a hatása alatt vagyok! Fantasztikus technika, vérprofi előadás, elképesztő képességű táncosok, és mindennek központjában ez a tényleg hihetetlen csaj, aki az egészet működteti. Be kell vallanom nem mertem pislogni a két és fél óra alatt, nehogy véletlenül elszalasszak valamit, annyira átgondolt és felépített, annyira tökéletesen kivitelezett koncert volt. És ebből a pici nőből annyi energia áradt, hogy szinte szuggerálta a közönségét. A számok jó része az új lemezről volt, de sok régebbi slágert is előadott. Nagyon szimpatikus volt, hogy felhívta a figyelmet olyan fontos dolgokra, mint az értelmetlen háborúk, az AIDS és a szegénység. A koncert után elmentünk a hotelbe, ahol megszállt és ittunk egy eper és pezsgő koktélt – a kedvencemet – és reménykedtünk, hogy összefutunk a sztárral, de valószínűleg már a szobájában pihent.

Tovább »

Idén nagyon lightosra sikeredett a Parádé látogatásom, terveink szerint nem is csatlakoztunk volna a parádézókhoz, csak a Wall Street étteremből néztük volna a felvonulást, de Sári Évi eljött és elvitt a Just Music kamionjára és onnan még átmentünk a Juventus kamionjára is. A legjobban a Rádió 1 kamionja tetszett és sokaktól hallottam ugyanezt a véleményt. Kicsit táncoltam, de sötétedésre már otthon voltam. És itt vannak a képek is!

Tovább »

A Pécsi Tudományos Egyetem Egészségügyi Kara meghívott, hogy legyek tagja egy válogatott zsűrinek. A meghívás a fonyódligeti gólyatáborba szólt és egy egyáltalán nem formális estébe torkollott. Én ebből a sulis világból a modellkedés miatt kicsit kimaradtam és igazán kellemes élmény volt egy estére részévé válnom. A versengés a csoportokra osztott gólyák között zajlott, akiknek vicces feladatokat kellett elvégezniük a győzelemért. A fiúból nővé változtatás nagyon édes volt, de a korsó sör megivása és a nyers hagyma megevése….Pfuj!

Tovább »

A wakeboarding olyan, mint a vizisízés, csak nehezebb, sokkal, különösen ha verseny deszkát kapsz a gyakorláshoz. És velem pont ez történ. Pedig nagyon élvezetes sport és biztos vagyok benne, hogyha kicsit gyakorlom, akkor ebben is legalább olyan eredményeket fogok elérni, mint a jet-skizésben. De ez az első alkalom, ahova Edina csábított el, nem lett a legsikeresebb, és kicsit irigykedve néztem a sokkal gyakoroltabb Edinát, akinek sikerült egy körön keresztül rajta maradnia a deszkán.

Tovább »

Ezen a nyáron az igazi pihenős nyaralás a Barbadoson eltöltött tíz nap volt. Barbados gyönyörű hely és szinte az egész sziget a pihenést és a kikapcsolódást szolgálja, hiszen a legfőbb bevételi forrásuk a túrizmus. Ez nem egy pörgős hely, itt tényleg minden a relaxációról és a nyugalomról szól. Nem is teltek mással a napjaim, mit tíz óra alvással, két-három óra golfozással és természetjárással. Kis adrenalin növelőként azért elmentünk jet-skizni is, kell egy kis izgalom is! Az igazi élmény a golfozás volt, hiszen itthon - ahogy arról már írtam is - már hónapok óta veszek golf leckéket. Tudnivaló, hogy a golfpályára csak akkor engedik az embert, ha már elérte az ember a 36-os hendikepet, addig ugyanis veszélyesebb a pályára, mint a labdára, és én még nem igazán tartok ezen a szinten. Mégis sikerült kisírnom, hogy felengedjenek a pályára és igazán jól teljesítettem! Sikerült ütnöm pár 3-ast és pár 5-öst, és el se hitték, hogy nincs meg a hendikepem! Persze az is előfordult, hogy eltörtem a botomat. A legfantasztikusabb a Tiger Woods (a világ legnagyobb golfjátékosa!) által gyakran látogatott Green Monkey pálya volt, ami egész egyszerűen lélegzetelállítóan szép, és tele van majmokkal, akik a pályán laknak. A szigeten meglátogattunk egy orchidea kertet, ahol láttam barna békákat is. Képeket a galériában találtok!

Tovább »

A történet ott kezdődik, hogy az öcsém Attila tavaly karácsonyra kapott egy cuki maincoon cicát. Na én akkor elhatároztam, hogy ilyen cica nekem kell! Nagyon bájos, kicsit vadmacskaszerű, pamacsos fülű, puha jószág volt és azonnal beleszerettem.
Hát egy hónapja elmentünk a tenyésztőhöz, akinél éppen három alomnyi kiscica volt ebből a fajtából. Találtam is egy nekem nagyon tetsző példányt. Miközben kis kiválasztottammal ismerkedtem, odajött hozzám egy másik cica, akinek pici fehér szőrzoknik díszítették a lábát, és nem tudtam nem elhozni őt is. Egyetlen dolgot szerettem volna róluk feltétlenül tudni, hogy milyen neműek, mert igaz nem szerettem volna pároztatni őket, elvégre szegről-végről rokonok, de mégis örültem volna, az egy fiú egy lány párosításnak. A tenyésztő megnyugtatott, hogy bizony a két cica különböző nemű és ezt a törzskönyvükkel is alátámasztotta. Büszkén vittem hát haza a két édes kis szerzeményemet a macska és nyúl játszótérré átavanzsált lakásomba. Elneveztem őket Nalának és Simbának, az Oroszlánkirály szerelmespárjáról és boldogan fedeztem fel Nalában a jellegzetesen lányos bújós, finom jellemvonásokat és Simbában az igazi vadóc férfit.
Aztán elutaztunk Ibizára a két cica pedig lekerült, Muszullyal a nyuszimmal együtt Debrecenbe anyukáméhoz. Nekünk már nagyon sok cicánk volt és anyu igazi szakértővé vált az évek során a macska témakörben, és amikor visszaérkeztem, és elmentem a kis védenceimért, megkérdezte, hogy biztos vagyok-e abban, hogy a két cica különböző nemű. Én természetesen állítottam, hogy természetesen, hiszen a törzskönyvező csak nem téved. De bogarat ültetett a fülembe és az első kötelező oltásnál a kéznél levő összes állatorvos véleményét kikértem a témában és bizony mind a hárman egyhangúan állították, hogy a cicák bizony fiúk és efelől szemernyi kétségük sincs. Tehát bele kellett törődnöm, hogy a szép "szerelmespárom" mindkét tagja hím …..

Tovább »

Tudni való, hogy Ibizán a diszkók nem nyitnak ki hajnal egy óra előtt és a bulik átlagosan kettőkor kezdődnek és hajnal hétig tartanak. Ez bizony alaposan átállítja az ember biológiai óráját, hiszen éjszaka buliztunk napközben meg aludtunk, persze csak ha sikerült.
Első utunk hétfőn a Privilege-be vezettet itt éppen egy Cabare buli volt éppen, és láncokon belógó artisták szórakoztatták a közönséget, sajnos a hatalmas helyiség jó része le volt zárva és talán csak ezer-ezerötszáz ember volt ott, de a buli nagyon jó volt így is, sokat táncoltunk.
Másnap a híres neves Pacha klubba mentünk, ahol hajnal négytől már nekem is tetszett a zene így hát számomra csak akkor kezdődött a buli. Szerdán a másik nagy kedvencünk az Amnézia Hab partin vettünk részt, ezt a helyet különösen az oxigén befújó berendezése miatt szerettük, ami sajnos éppen a mi látogatásunkkor romlott el, így elhatároztuk, hogy ide mindenképpen visszatérünk még!
Én általában reggel 7-ig bírtam bulizni, Évi és Edina reggelenként, miután bezárt az aktuális szórakozóhely, még átmentek egy olyan buliba, ami délig tartott, én csak egyszer tartottam velük, igazán jó buli lett, de nagyon fáradt lettem.
Csütörtökön újra az Amnéziába mentünk egy úgynevezett Italo Disco –ba, ahol gladiátorok korát idézték meg, itt annyira nem tettszett a zene, nem jön be annyira a Deep house és az electro.
Pénteken Bea már nem tartott velünk bulizni inkább a pihenést választotta, azért mi hajnalig mulattunk.
A hátralévő napokon pihentünk hajókiránduláson vettünk részt, jet-skiztünk és gumifánkon húzattuk magunkat, amit egyszer már kipróbáltam, de most is nagyon jó volt.
Majd készültünk a hazaútra, bár arra nem számítottunk, hogy ilyen hosszú lesz.

Tovább »

Hát visszatértem Ibizáról! Az élménybeszámolómat most mégis a vébével kezdeném. Ahogy azt biztosan írtam mielőtt elrepültünk Ibizára még egy szombati és egy vasárnapi meccset megnéztünk Berlinben, az angol - portugált és a a német – argentint. Sajnos egyik sem az általam kívánt eredménnyel zárult. Bár a körülmények, mint az előző alkalommal is nagyon - nagyon jók voltak, a szervezés hihetetlenül körültekintő volt és precíz, nagyon lehetett a meccseket élvezni. Csak sajnos nem azok a csapatok nyertek, akiknek drukkoltam. És mind a két meccs hosszabbításos volt és nem a játék közbeni gólarány, hanem a tizenegyesek döntöttek, én ennek egyáltalán nem örültem. Szerintem ez annyira igazságtalan, szegény játékosok 90 percig beleadnak mindent, egy csapatként küzdenek, és aztán egy becsúszott gól, ami csak két emberen múlik, eldönt mindent. A másik szívfájdalmam persze az argentinok búcsúzása volt, mert bár elismerem nagyon profik voltak a németek, de én a dél-amerikai focit szeretem igazán, a legnagyobb kedvenceim a brazilok voltak, de az argentin csapatnak is nagyon drukkoltam.
Mindenesetre jól éreztük magunkat és nagyon remélem, hogy Dél – Afrikában is ott lehetek, majd a meccseken. És talán a magyar csapatnak szurkolhatok a döntőben…..

Tovább »

Még nem is meséltem! Voltam Depeche Mode koncerten. Nagyon jó hangulatú buli volt. Igaz az eső miatt az egészet a büfé mellett állva néztem végig. De ez a koncert sokkal jobb emlékeket hagyott bennem, mint a Guns N’Roses, amit végül - sokad magammal - én sem bírtam kivárni és három óra várakozás után visszakértem a jegyem árát.

Tovább »

Részt vettem az idei Viva Comet díjátadó partiján, ugyan ez már régebbi esemény, de most kaptam meg róla a képeket, így gondoltam veletek is megosztom az eseményt. Kicsit hasonlított egy Oscar gálán, mert életemben nem láttam ennyi fotóst egy helyen. Olyan sokan voltak, hogy még engem is zavarba tudtak hozni. Mindenhol csak vakuk villogtak. Magáról a Viva Cometről itt olvashattok részletesebben. A galériát közvetlenül eléritek, ha rákattintotok a képemre!

Tovább »

Én mindig tudtam, hogy kishazánk szürreális élmények forrása lehet, hiszen a legabszurdabb sztorik itthon estek meg velem, de a tegnapi este történései még nekem is egy kicsit soknak tűntek. A dolog azzal kezdődött, hogy megnyertem egy versenyt, pedig nem is neveztem. A Magnum 5 érzék versenyében én lettem a legszebb szájú nő, mint megtudtam, a legszebb férfi szájjal Árpa Attila dicsekedhet. A verseny a hivatalos eredményhirdetését a Mammut Kaméleon clubjában volt tegnap, késő délután. Számos magyar celebritás vett részt a partin, ott volt Görög Zita, Ripli Zsuzsi, a megasztárosok és még sokan mások. Mindeközben felhívott engem egy kedves manöken barátnőm, hogy nem szeretnék-e elmenni az éppen most Magyarországon vendégeskedő Gian Franco Ferré divatbemutatójára. Boldogan válaszoltam, csak sajnos az FHM partyra vagyok hivatalos, és így le kell mondanom róla. Az FHM buliját már csak azért sem akartam kihagyni, mert megtartottam az előkelő negyedik helyemet a 100 bombázó választáson. A római-parti Csónakház Mulatóban tartott rendezvényre Sári Évivel érkeztem, aki már a Magnum díjátadóra is elkísért, és itt találkoztam Beával, Baráth Lacival, legkedvesebb stylistommal és Pantinchin Edinával, akinek pont tegnap volt a szülinapja, és ez alkalomból rögtön fel is köszöntöttük.

A buli már jó ideje tartott és éjfél is elmúlt már, mikor Kriszta, a manöken barátnőm megint hív, hogy egy taxiban ül Gian Franco Ferrével, aki szeretne egy kicsit szórakozni a budapesti éjszakában, és mivel csütörtök este más nem nagyon jutott eszébe ezért ő az FHM-bulit javasolta Ferrének, akinek tetszett az ötlet. Be kell vallanom, eleinte meg voltam arról győződve, hogy a lány a bolondját járatja velem, és nagyon szépen megkértem, hogy ne hülyéskedjen, az nem létezik, hogy a divatvilág egy élő ikonja pont ott akar bulizni, ahol én is vagyok, de csak nem volt hajlandó elnevetni magát, és még a személyleírás is egyezett, amit végső kételkedésemben kértem tőle.

Hát innentől az események burleszkbe fulladtak, kétségbeesetten rohangáltam, hogy megfelelő fogadóbizottságot és helyet készítsek a divatdiktátornak, de sajnos nem sikerült eléggé lázba hoznom az embereket, így csak lelkes barátaim segítségére számíthattam, úgyhogy a teraszra kerítettünk pár széket meg egy asztalt. Hamarosan meg is érkezett maga Ferré, aki magával hozott egy kisebb tévés stábot és Giannit, aki tolmácsolt neki. Sajnos a beszélgetés nem tartott sokáig, mivel nem kapott frissítőt, és nem olyan lett a buli, mint ahogy azt várta, ezért negyedóra múlva távozott……

A galériába hamarosan felteszem Lovász Sanyi készítette képeket, akinek nagyon köszönöm a képeket!

Tovább »

Markó megtartotta az ígéretét, tényleg megnyerte a vodafone Live! Én Barátnőm játékának második fődíját is, és nem csak nálam érte el a legmagasabb pontszámot, hanem Bea fejét is sikerült teljesen elcsavarnia a játékban. A fődíj így egy közös vacsora lett Beával és velem. Markó egy barátjával érkezett a vacsorára, amit az óbudai Leroy Caféba szerveztünk, nagyon kellemes hangulatúra sikerült. A fiúk - állításuk szerint - egy életre szóló élménnyel lettek gazdagabbak, és mi is nagyon jól szórakoztunk.
Nézzétek meg a képeket a galériában!

Tovább »

Akkor, ahogy azt ígértem is, itt egy kis élménybeszámoló a portugáliai kaszinó megnyitójáról, Elöljáróban el kell, hogy mondjam, hogy Portugália kicsit csalódás volt számomra, hiszen úgy gondoltam, hogy ez is egy vérbő mediterrán ország, ahol csak úgy harsog minden az életszeretettől, és az utcák tele lesznek boldogan mosolygó, jól öltözött emberekkel, mint Olaszországban vagy akár Spanyolországban. Ezzel szemben egy sokkal visszafogottabb, mint megtudtam, mélyen katolikus, bár nagyon szép ország - már amennyit láthattunk belőle, hiszen számunkra ez a két nap elsősorban a munkáról szólt. Az igaz meglepetés az volt, hogy ebben az országban nem jelenik meg a Playboy, így minket sem igazán ismertek a látogatók. A másik meglepetés, hogy a szokásos közös fotózásokat bizonyos személyiségi jogok védelme miatt nem engedélyezték, tehát csak fénymásolt Playboy képeket dedikálhattunk az érdeklődőknek. A dedikálás, be kell vallanom csak első blikkre tűnt könnyű feladatnak, emlékeztek az első felfedezők kacifántos neveire, amiket földrajz- és történelemdogákra kellett bemagolnunk, hát leszármazottaik sem változtattak semmit a névadási szokásaikon.

Tovább »

A békák után egy vérfagylaló kígyókalandban volt részünk. A nyaralás a végéhez közeledett, és egy reggel kilépve a teraszra láttam, ahogy egy kígyó tekeredik le a napernyőnk rúdján. Persze az első ijedelem elmúlása után azonnal rohantam a kamerámért, hogy lefotózhassam a gyönyörű méregzöld színekben pompázó állatot. Csakhogy egy idő után aggódni kezdtünk, hiszen nem tudhattuk biztosan, hogy az állat nem mérges. Ezért szóltunk a hotel személyzetnek azt gondolva, hogy elviszik az állatot egy lakatlan részre. Sajnos azonban nem így történt, a személyzet két tagja megölte a kígyót. Nagyon szomorú voltam emiatt, hiszen ha tudom, hogy bántani fogják, inkább nem szólok.

A sziget egy igazi trópusi viharral búcsúztatott: útban a kedvenc palacsintázónk felé kapott el bennünket. Mivel az induláskor még elég távolinak tűntek a villámok, ezért bátran belevágtunk az útba, persze félúton már eleredt az eső, és csuromvizesen értünk a palacsintázóba. Azonban a banános-csokis palacsinta mindenért kárpótolt bennünket.

Tovább »

Én ugye vegetáriánus vagyok és állatvédő. Nagyon szeretem az állatokat, egy kivétel van: a békák. A békákért nem rajongok túlzottan. Alighogy családunk erős férfitagjai kitették a lábukat a szigetről, és mi anyával terveink szerint belevetettük magunkat a szigorúan „nők egymás közt” pihenésbe, megjelentek a békák. Így történhetett, hogy bár előtte számos alkalommal és igen lelkesen használtam a bungalónk melletti helyes kis kertszerűen kialakított zuhanyzót, azután, hogy szembe kerültem a zuhanyzó békájával, inkább a bungalóban mostam le magamról a tenger sós vizét.

Éjjel pedig vad békanász verte ki a szemünkből az álmot. Természetesen mivel sem én, sem anya nem vagyunk zoológusok, eleinte nem tudtuk, hogy az egetverő ricsajt egy alig tenyérnyi tagokból álló kórus csapja, de aztán zseblámpával felfegyverkezve kimerészkedtünk a sötét éjszakába, és megállapíthattuk, hogy a bungaló melletti tavakban rengeteg párját hívó, vagy éppen nászéjszakáját töltő béka van. A zseblámpa fényétől egyáltalán nem zavartatták magukat, így megfigyelhettük, ahogy a hatalmasra duzzadt torokkal kiadják azt a fura, semmire nem emlékeztető hangot.

És még mindig nics vége....

Tovább »

A sziget fővárosa sem volt jelentős méretű: egy hosszabb utca két oldalán húsz-húsz kis bolttal. De itt lehetett robogót bérelni, és a nyaralás ideje alatt egész jól megtanultam robogózni. Egyetlen látványosságként megnéztünk egy Pillangó parknak hívott helyett, ami nagyon szép kertnek bizonyult, bár pillangó szinte alig volt benne. Később a parton sokkal szebb pillangókat láttunk, persze az is lehet, hogy megszöktek.
A helyiek egy egészen speciálisan egyszerűsített angolt beszélnek, ami a turistának eleinte nagyon megnehezíti a társalgást, hiszen hiába próbál kerek angol mondattal kérni bármit, csak értetlenkedő pislogást kap válaszul. A beszélgetés kulcsa a pólófeliratok egyszerű angolja, így ha valamire azt akartuk mondani, hogy hasonló azt mondtuk: same, ha ezt tagadtuk, azt mondtuk: no same. És ez a leegyszerűsítő szerkezet mindenhol megértésre talált.
A víz 28 fokos volt, ezért aztán cseppet sem érezte az ember hűsítőnek a habokban való pancsolást.
Folytatom....

Tovább »

Ahogy azt észrevehettétek, kevesebb történés volt körülöttem az utóbbi időben, és a médiában is kevesebbet szerepeltem az elmúlt hónapban. Ennek az az oka, hogy a márciust a regenerálódásra, feltöltődésre szántam.
Ezért hát apukámmal, anyukámmal és öcsémmel, Attilával felkerekedtünk és elmentünk a thaiföldi Koh Lantha szigetére.
Több okom is volt, amiért Thaiföldet választottam, már akkor nagyon megtetszett az ország, mikor itt jártam, hogy elkészítsem a naptáram képeit és a CKM-be készült sorozatokat, és nem utolsósorban imádom a thai konyhát.
Ezt a szigetet azért is választottuk, mert nem tipikus turistacélpont, eléggé elzárt hely. A hotel, ahol laktunk a tengerparton lévő bungalókból állt.
Hamarosan folytatom….

Tovább »

Még az Operabál előtt három napot töltöttem Milánóban. A város a Fashion Week izgalmában égett, én pedig megvásároltam a tavaszi ruháimat. Ez a tavasz a fehér szín jegyében fog eltelni, legalábbis számomra, a fehér azért is praktikus mert nagyon sokféle szín megy hozzá, és a szezon divatos tűpettyes illetve virágmintás anyagaival könnyen tudom majd variálni az egyes darabokat. A vásárlás fáradalmait esténként az Armani Privé elnevezésű zártkörű partin pihentem ki.

Tovább »

Nagyon készülök a karácsonyra, remélem, jó nagy hó lesz. Már feltetettem a téli gumit a kocsimra, és megvettem a hóláncokat is, így igazán felkészülten várom a havazást. Tervezek egy bevásárlást Londonba, ahol megvehetem a családomnak és a barátnőimnek azokat a különleges ajándékokat, amelyekkel, remélem, sikerül nagy meglepetést szerezni nekik.

A természetvédelem jegyében cserepes fát fogok venni, amelyet majd kiültethetek tavasszal. Annyira szomorúnak tartom a kidobott, elszáradt fákat az ünnepek után. Egy szép kis tömör fát veszek majd, és csak annyira díszítem fel, hogy ne hajoljanak meg az ágai.

És egy kis meglepetés: kattints ide!

Tovább »

Amint arról az Újdonságokban már hírt adtam, capoeira aerobik DVD-t készítettünk Czanik Balázzsal. A DVD egy komplett edzést tartalmaz: bemelegítő gyakorlatokkal kezdünk, majd mozgalmas aerob típusú gyakorlatok következnek, ezt az erősítő rész követi, itt dolgoztatjuk meg a hasizmokat is, majd nyújtunk, és az edzés lezárásaként meditálunk.

A teljes anyagot egy nap alatt forgattuk le. Igazán szórakoztató volt Balázzsal és testvérével, Krisztiánnal, meg Balázs egyik tanítványával együtt dolgozni. De be kell vallanom, mára olyan izomlázam van, hogy egész biztosan elmegyek egy lazító masszázsra. Olyan izmaimat is érzem, amelyek létezéséről mindeddig nem is tudtam. Persze ez azt is jelenti, hogy a gyakorlatok nagyon hatékonyak, és mostantól kezdve ezzel az módszerrel fogom formában tartani magam. Na most majd át kell írnom a portfoliómat. A képen még nem edzek, éppen a headsetet rakják rám a fiúk.

 

Még a hétvége eseménye volt, hogy közkívánatra én és Dundika lettünk az Erste Befektetési Alapok Rt. 15. születésnapi bulijának háziasszonyai. Nagyon nagy megtiszteltetés, hogy az ország egyik legnagyobb pénzintézetének dolgozói minket választottak.

Tovább »

Október 30-án, vasárnap átadhattam Az Én Barátnőm játék szeptemberi nyerteseinek a nyereményüket. Az első három helyezett ugyanaz a három játékos volt, akik már augusztusban is nyertek, csak a helyezések változtak. Markovits Attila az élre tört, a titokzatos zoli32 ebben a hónapban a második helyet szerezte meg, míg Zsolti1 tartotta harmadik helyét. Attila nyereménye egy 2006-os naptár, természetesen dedikálva.
Zoli32 és Zsolti1 dedikált, keretezett képeket kaptak (képeket a galériában találjátok).

A díjátadót ismét egyik törzshelyemen, az óbudai Leroyban tartottuk, a képeken is láthatjátok, hogy remek volt a hangulat. A megjelent játékosokkal (Marko24 és Zoli32) kellemesen elbeszélgettünk, és nagyokat nevettünk egymás ugratásán. Mintha némi féltékenység és versenyszellem is érezhető lett volna, de ez teljesen érthető, hiszen a fődíjért folyik a játék, ami nem kis dolog, egy valódi randi velem.

Az október számokat végignézve a következő díjátadón újabb játékossal ismerkedhetünk meg Petike személyében, és az első tíz között egy lány is feltűnt, akire nagyon kíváncsi vagyok, hajrá Petra!

Tovább »

A múlt hetem sem volt eseménytelennek nevezhető, három napot töltöttem Milánóban, hogy megvásároljam az őszi és a téli ruháimat. Sikerült is mindent megvennem, és már éppen indultam haza, mikor is kiderült, hogy pont annak a bőröndömnek kelt lába, amibe az új szerzeményeimet gyűjtöttem. Történt mindez az alatt a rövid idő alatt, amíg a szobámból a recepcióig jutottam. Nagyon el voltam keseredve, de szerencsére kiderült, hogy nem ellopták, hanem véletlenül kiadták egy másik vendégnek, mivel az ő bőröndje hasonló volt az enyémhez. Szegény már a repülőtér felé ment, mikor visszafordították. Végül is minden jó, ha vége jó! – legalábbis utólag így gondolom.

Szombaton Varga Noémi, állandó sminkesem és barátnőm, egy progresszívsmink-pályázathoz kért fel engem és Hargitai Beát, hogy üljünk modellt neki. Örömmel tettem eleget a kérésének, hiszen a feladat igazi kihívás volt. Ahogy a mellékelt képen és a galériában is láthatjátok, igazán ütős lett a sminkem, és bizony ez nem a Photoshop csodája, tényleg feketére alapozta az arcom!
A smink és a róla készült kép hamarosan egy magazin címlapján is látható lesz.

Tovább »

Csütörtök este részt vettem a Playmate-választáson. Megadtuk a módját, hiszen limuzinon érkeztünk Hargitai Beával, és folyamatosan fotózott bennünket a partyfoto.hu fotósa. Amikor megérkeztünk, fotósok egész hada várt bennünket, így a belépőnk nagyon hasonlított egy Oscar-díj átadására. A verseny igen izgalmas volt, és bár szerintem nem ez volt minden idők legerősebb playmate-jelölt csapata, az első helyezett Dundika kitűnő választás.

A playmate-választás után a Dokk Clubban tartott partira is elmentünk, akkor már kiegészülve Pantinchin Edinával. Igazán jól éreztük magunkat. Bár volt egy olyan érzésem, hogy a szép lányok hírére Budapest összes hímneműje összegyűlt a Klubba: olyan sok pasi volt!

Tovább »

Megvolt az első díjátadó!

Szombaton délelőtt Az Én Barátnőm játék augusztusi nyertese, Markovics Attila Oroszlányból vehette át tőlem a nyereményét: egy dedikált, keretezett posztert. A helyszín a Rotterdam kávéház volt, amely az egyik törzshelyem.

A másik nyertes, Szőllősi Zsolt Debrecenből sajnos nem tudott eljönni, de ő sem marad ki a jóból, hiszen ugyanabban a városban lakik, mint én, és majd megszervezzük, hogy ő is személyesen vegye át a képet.

Markóval a találkozás nagy meglepetés volt, hiszen nem tudtam, hogy kik is a nyertesek, és igen jó érzés volt a nyertes személyében egy régi, kedves rajongómmal találkozni. Markó igen lelkes és kitartó csodálóm, már korábban találkoztunk egy szegedi rendezvényen, ahol Attila ajándékkal is kedveskedett.

Attiláról megtudtam, hogy évek óta Vodafone-előfizető, két telefonja is van, mindkettő Nokia. A játékról a weboldalamon olvasott és azonnal csatlakozott, célja a főnyeremény, a randi velem.

Hajrá fiúk, ki lesz a következő hónap nyertese?

Tovább »

Ahogy ígértem, itt a beszámolóm az ibizai nyaralás folytatásáról. Két oka is volt annak, hogy visszamentünk Ibizára: először is nagyon jól sikerült az első hetünk, másodszor megtudtuk, hogy legkedvesebb szórakozóhelyeink évadzáró bulikat rendeznek. Mivel az első hetet főképpen a pihenésnek szenteltük, ezért is gondoltuk, hogy itt az ideje egy hatalmas partyzásnak.

Szóval a négy lány belevetette magát az ibizai éjszakába: elsőként a Privileg klub Manumission nevű partiján roptuk, ahol 10-15 ezer ember bulizik egyszerre, és a disco kellős közepén egy medence van, innen nyomja a DJ a zenét, és a legkülönfélébb látványelemekkel szórakoztatják a közönséget: a légtornászoktól kezdve a tűzijátékig tényleg minden van.

Voltunk a Pacha buliján is, ez a hely eszméletlen! Elintéztük, hogy Évi egyik cédéjét betegyék nekünk, és egyik angolul énekelt számára táncoltunk.

Tovább »

Végre van egy kis időm leírni az elmúlt két hét eseményeit. Időrendben haladva az első állomás a Szegeden eltöltött nap volt. Ahogy arról az újdonságok rovatban is olvashattatok, az autókiállítás után egészen éjfélig rádióműsort vezettem a két műsorvezető társaságában. Lassan belejövök a rádiózásba.
Szintén a múlt hét eseménye, hogy Sári Évivel és anyukámmal ellátogattunk a Frankfurti Autószalonra. Igazán fantasztikus élmény volt a kiállítás, és egy egész napunkba került, mire mindent pavilont végigjártunk, de megérte a fáradtságot.
Nekem, aki különösen nagy rajongója vagyok a szép autóknak, több látnivalóm is volt. Nagyon tetszett az Aston Martin Vanquis és a V8 Vantage, lenyűgöző volt a Mercedes ML 63 AMG modelje, és természetesen az S-osztály is nagyon bejött. A Maybach 57 S a maga 400 km/órás végsebességével megmozgatta a fantáziámat, sejtelmes feketén száguldó csoda! És persze nem hagyhatom ki a kedvencek felsorolásából a Rolls Roys Phantom nevű autóját sem. A terepjárók közül az Audi új terepjárója, a Q7 tetszett a legjobban. A maga 140 millió forintos árával a Szalon legdrágább kocsija volt a Porsche Carrera GT, hát azért ennyi pénzt nem költenék egy kocsira.
Show szempontjából érdekes volt az Opel egyik kupéautóját bemutató pódium, ahol is az autó köré egy komplett szökőkutat varázsoltak, és hol köd-, hol párapamacsok úsztak a levegőben: a kupé belseje mégis száraz maradt. A másik érdekes bemutató a Mini standján volt, ahol egy fekete DJ folyamatosan nyomta bakelitlemezekről a műsort.
A kiállítás egyetlen szépséghibája az volt, hogy egy idő után rá kellett jönnünk Évivel, hogy a pasik nem a kocsikat, hanem minket fotóznak, csak éppen engedélyt nem kértek rá.

Tovább »

Ibizán töltöttünk egy hetet Hargitai Beával, Sári Évivel, Pantichin Edinával és Eszter barátnőimmel.

Mindenki tudja, hogy Ibiza a gyönyörű tengerpart, a fiatalok és az őrült bulizás szigete, nyugis pihenésre itt senki ne számítson. Mi is ehhez tartottuk magunkat! Buli buli hátán... A legnagyobb élmény az volt, mikor több mint tízezer ember között táncoltunk egy forró hangulatú partin.

Bár Formenterát úszva állítólag „csak” két óra alatt is el lehet érni, mi mégis inkább áthajókáztunk a parányi szigetre.

Mivel már ismertük a terepet Ibizán, nem szállodában szálltunk meg, hanem házat béreltünk saját kerttel és úszómedencével, itt bármit csinálhattunk, nem korlátozott senki és semmi, így hát pucéran mászkáltunk a kertben, meztelenül fürödtünk a medencében.

Éppen ezért kevés kép készült, azok sem estélyiruhások, és inkább kevesebb, mint több rajtunk a ruha...

Kattints a képre, hogy elérd a galériát!

Tovább »

Ez is húzós nap volt. A Hungaroringen leintettem egy futamot az autós gyorsasági országos bajnokságon (Material Center Kupa, FIA Közép-Európai Zóna Trófea). Aki azt hiszi, hogy ez egyszerű dolog, nagyon téved. A leintő zászlóval egy speciális nyolcas mozdulatot kell végezni, és ha elrontom a mozdulatsort vagy elejtem a zászlót, baj lehet belőle a szabályok miatt... Úgyhogy komoly gyakorlás előzte meg a versenyt – részemről is.
Arra is jó volt ez az alkalom, hogy újra találkozhattam egy csomó jó ismerőssel, versenyzőkkel, akiket szakmailag és barátilag is jól ismerek.

A Budapest Parádén a Just Music.FM kamionján vettem részt, nagyon jó kis zene szólt, táncoltunk, buliztunk. Egyetlen gond volt csak, a kamion nem volt emeletes, így kevésbé tudtam átvenni a tömeg hangulatát, de így is nagyon nagy élmény volt. Bár jól éreztem magam, jól kiszívott az egésznapi hajtás, az esti bulin nem vettem részt. Jó lenne jövőre emeletes kamionon végigmulatni a bulit.

Tovább »

Új napszemüveg-márka világkampányához készítettünk fotókat. A márka neve Chiaro di Luna, és én leszek az arca az egész világon. Attilát is felkérték egy márka arcának, így elmondhatom, hogy a Bódi család betört a napszemüveg-piacra.

Tovább »

A virágkarnevál nagyon nagy élmény volt. Egyrészt debreceni lányként a város a szívem csücske, másrészt utoljára pici gyerekként, apukám nyakából néztem a parádét, és azért egészen más így, zsűritagként végigkocsizni a városon. És postakocsin még soha nem utaztam azelőtt. A zsűri hat tagja között ott volt Kálnoki Kiss Attila és Gubás Gabi is. Én az előbbivel utaztam a postakocsin, Gabi a zsűri másik négy tagjával előttünk ment a hintóban. Előttünk és mögöttünk a feldíszített kocsik, és a tánccsoportok hatalmas lendülettel ropták végig a városon.
A zsűrizés nem könnyű, de szórakoztató feladatnak bizonyult és kiderült, hogy bizony kőszívűnek számítok a zsűritagok között. Az én elvem az volt, hogy ha egy produkció mögött nem éreztem akkora munkát, akkor kevés pontot kapott, ha viszont láttam a teljesítményt, akkor sokat. Így is nagyon nehéz volt választani a tizenkét gyönyörűen feldíszített kocsi közül.
A tánccsoportoknál a győztes egyértelműen és nálam is a japán Musica Grato együttes lett, akik tradicionális japán táncelemeket csempésztek egyedülálló műsorukba, lenyűgözőek voltak.
Az egész napos kemény munka után este hivatalos voltam a polgármester által tartott állófogadásra, és így az Arany Bika étterem teraszáról volt szerencsém végignézni a tűzijátékot! Ugye mondanom se kell, hogy milyen jól aludtam este.:-)

Tovább »

A dedikálás kicsi keveredéssel kezdődött: nem ott vártak rám a szervezők, ahova én mentem, de a rajongók így is rámtaláltak, és az első bátor jelentkező után már jöttek is a többiek sorban, olyan sokan, hogy arra se jutott időm, hogy leüljek. Majd a szervezők is megtaláltak, és elvittek abba a kávézóba, amit kiszemeltek a dedikálás színhelyének, itt aztán egy órán keresztül csak írtam és írtam megállás nélkül. Majd hazamentem, hiszen másnap indult a virágkarneváli zsűrizés, és reggel – még leírni is fáj – 8-kor kezdődött a program.

Tovább »

Már várom a dedikálást! Imádok személyesen találkozni a rajongóimmal, feldob az a rengeteg szeretet, ami ilyenkor árad felém. Ráadásul Debrecenben lesz, így a családommal is tölthetek egy kis időt.

Tovább »

A fókusz interjú igen mulatságos lett. Esküszöm, nem beszéltük meg Palival, de mind a ketten fehérbe öltöztünk:-) Úgy ültünk a fehér monitorok előtt, mint két angyal a Mennyben, akik csak távolról nézik, hogy mit művel két földi másuk a Földön.

Rengeteg levelem van, és tényleg, tényleg mindre szeretnék válaszolni. Türelmet kérek!

Tovább »